Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúzás

, 49 olvasás, Rea , 1 hozzászólás

Halál



Oly fájdalmas a búcsúzás, mint a mérges szömörce,
ahogy kapaszkodva belevág a húsodba, őrülten ragaszkodva.
Fiatal voltál, s a fiataloknak nem jár halál,
a fiataloknak kacagás és nevetés dukál.
Emlékszem, még most is emlékszem beszélgetésünkre,
tele voltál reménnyel, hittel, oly könnyedén vetted az életed,
erős voltál, s az égiek által rád mért csapást könnyedén telibe kacagtad,
ez voltál igazán, te magad!

Játszottál a reménnyel, s mutattad az erőt,
a fényt amely minden akadályt legyőzött.
Láttam magam előtt élettel teli mosolygós arcodat,
majd megjelentek a felhők és beborult az ég,
többé már nem ragyogott a fény.
Láttalak magam előtt összetörve, betegen,
de te még így sem adtad fel a harcodat,
hiába áztatták könnycseppek az arcodat,
a lelked mindig erős maradt.
Az ember lelke erős, ott ahol hit van,
de hiába erős a lélek, ha megtörik a test,
egy harcos voltál, akit soha senki el nem felejt!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 21
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.0462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz