Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Voltál, vagyok…

, 83 olvasás, zitaolah , 1 hozzászólás

Bánat



Most össze kéne szedni magam...
Nemcsak szétesett érzéseket
pakolni halomra fel...
De mit tehetnék? Ilyen vagyok.
Azt hiszem, sosem feledlek el.

Voltál első kiismerhetetlen.
Az első, akitől féltem, azt hiszem.
S így lettél lassan az egyetlen.
Nem volt alaptalan a félelem.
Voltál, akit egyre vártam...
Elképzeltem, mit teszek, ha itt leszel.
Aztán nem tettem semmit mikor jöttél,
s te nem tudtál mit kezdeni a semmivel.
Voltál, aki egyre csak várt rám,
S elképzelte, mit tesz, ha ott leszek.
Voltál, aki megláncolt örökre,
sosem gondoltam volna, hogy megteszed.

Voltál, aki álmokat ígért,
és örökké vágyakozik...
Vagyok aki vagyok... Gyáva...
Nem álmodom... nem vágyok... nem vagy itt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 33
Jelenlévők:
 · farao
 · Ifjabb_Tok
 · northman
 · Sandor


Page generated in 0.0499 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz