Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sárosnevű

, 195 olvasás, Securus , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Ha neveden hívnálak, bemocskolnálak,
És halálnak ezer kínjával várnálak.
A reggeli fény haloványan rám ragyog,
Éjjeli képedből mindent hátrahagyok.
Pecsét vagy az agyban, kapilláris nyílik,
Porszem a harmatban, tisztaság enyészik.
Fejemben a zúgás néha halkul szépen,
Más mosolya végül úgyse' tartja épen.
Foszlanak a csókok. Miért is vágyódom rá?
Az üres semmiben bukik minden alá.
Most még alszom. Nyugalmam ajtaján kopogsz,
De a reggel lesz az, mi majd könnyeket hoz,
És a patak-szemű ébredés azt súgja:
Neved nem a szám, az elmém előhívja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 3
Kereső robot: 32
Összes: 96
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0765 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz