Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aranymetszés

, 68 olvasás, ritmussolt , 3 hozzászólás

Természet



Ha már az élet benne van,
törődsz vele minduntalan:
szüret után hosszú szünet,
elburjánozni engeded.

A vessző nyúlik szaporán,
nap húzza felfelé talán,
törődésed sokat segít,
elmetszed fölös ágait,

a természet új rügyet nyit,
- mennyi bizalom, mennyi hit-
új levelet, új magvakat,
melyekből majdan fürt fakad...

Elvettél, hogy kapj is sokat,
fejedben zsong száz gondolat.
Aranymetszés, szimmetria.
Szőlősorok ága-boga

hálál meg mozdulatokat.
Kurtítottál, a tőke ad.
Öleljék fényes sugarak,
napból jövők s az akarat.

Ne félj, ősszel kedvet csinál
arany nedű, érlelje nyár,
addig is töltsön el remény:
Ameddig élek szegletén

kertemnek, mint jó gyermekem
növényként fontos szívügyem,
különös gonddal nevelem,
nem is vitatkozik velem.

Érte ébredek, értem nő,
már-már különös istennő.
Amíg az óbor andalít,
hosszú múltam dallamait

hegedűm vígan játssza el,
sok barát körben énekel.
Cammogó évek pulzusán
te lüktetsz, kedves, igazán...

Ürüljön hát a poharam.
Aranymetszésű munka van
benne, egészség, béke, kincs...
Jövő évekre áldást hints!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 5
Kereső robot: 11
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Jade_Sarkany
 · Nikolett
 · PiaNista
 · Ravain
 · Szucsj


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz