RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2019-03-14 05:45:01, 410 olvasás, Vox_humana , 15 hozzászólás
Fekete angyal suhan fölöttünk, kivont kardjára tűzve az idő, végtelennek álmodott örömünk vércseppekben széthulló miliő. A fecskék fészkében denevérek, Picasso zöldre fest egy hallgatást, cinkos mosolyomba rejtenélek, de Vénuszon keresel vadcsapást. Sarud foszlott, társaid csillagok, a Hold és Föld között bolyongva jársz, alant vörös rózsakert illatoz' - vándormadár szívvel hazatalálsz. Lélekgyermeked álmatlanul sír, szavaid mohón magába szívja, édes betűd csoda-csöpp elixír: szomját, vágyát, éhét csillapítja. Fekete angyal suhan fölöttünk. Az időt kivont kardjába fűztem, végtelenbe ébredő gyönyörünk hamuvá porladt az izzó tűzben.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς