Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Remélek, míg te velem vagy

, 32 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Fohász



(Minden kedves szerettemnek szeretettel)

Egyre jobban, lopakodva és settenkedve növekszik bennem a félelem, mint holdfény kristálypillantásaiban az árnyak játéktánca, vagy mint az égre rákönyöklő csillagok tekintetéből bosszús, sűrű, sötét éjszaka!
Lehet, hogy elvesztettem a motorom begyújtásához a gyertyák sárgalángját, vagy a haladáshoz, és továbblépéshez a benzint,

vagy egész egyszerűséggel soha nem is volt akaraterőm, a szikrák, vagy inkább az elbizonytalanodó volfran szál elpattant, és kiégett a biztonsági villanykörtémből mint mikor megszűnik valami más, hogy lehetőséget adjon a helyébe lépő újnak.

De tudom magamról, hogy félszegségemben szerénységem összefonja véznán reménykedő karjait, csak éppen pislálkodó akaraterőm tétlenkedik egymagában hogy megtegye vagy nem tegye meg, azt ami következik, vagy ami még hátra van!

De remélek örökkön míg te velem vagy!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Blog
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 8
Kereső robot: 28
Összes: 56
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · hazugsagok
 · Magyar Anita
 · marisom
 · northman
 · piciedith
 · quentin


Page generated in 0.0845 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz