Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Új tavasz

, 88 olvasás, Destiny , 11 hozzászólás

Elmélkedés

Kávé friss illatára ébred a nap,
verandán didereg a hajnal,
így konyhám ablakából nézem
a kertek alatt lopakodó tavaszt.
Narancs extázisban fürdik az ég,
győzelmi dalt zeng a tél felett.

Számolom, hány őszön vettem le
szakadt lelkemet. Ajánlottam felhőknek,
sírjanak rá könnyeket, kértem szelet,
kapja fel, szórja szét, vigye messzire.
Felhőt, szelet nem érdekelt, kicsit
rongyosabb lett, magányosan áttelelt.

Új tavasz van, s fejem fölé hajolnak
cserfes madarakat ringató, rügyező fák,
friss szellő simít végig arcom ráncain.
Mindig más az újjászületés,
talán évről–évre egyre szebb
lelkemért harangot… még ne verjenek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 8
Kereső robot: 20
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Denes
 · Destiny
 · Divima
 · GoldDrag
 · hazugsagok
 · Kavics
 · kovacsgabor
 · marisom


Page generated in 0.0673 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz