Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kiábrándulás

, 87 olvasás, Kránitz Laura , 13 hozzászólás

Elmélkedés

Csapkodva repül az öntudat a széllel,
az eget hasítja - nem számít, mit tép fel.
Színtelen jeleket karcol még némán,
egyedi spektrum a magassági szférán.

Vajon a lélek uralkodik a tudat felett,
az anyag birtokol akkor is, ha nem befejezett?
Vihart kavaró változás, mi nem csendesül,
a felbolydult elme magába menekül.

A valóság időszakos illúzió.
Elapadt a forrás, nincs több infúzió.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kránitz Laura
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 9
Kereső robot: 12
Összes: 65
Jelenlévők:
 · Aevie
 · aron
 · banfaizsolt
 · boszorka
 · Divima
 · GoldDrag
 · Kovács Tibor
 · Magyar Anita
 · marisom


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz