Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Árnyék voltam sokáig

, 24 olvasás, Oasev , 0 hozzászólás

Ars poetica





A fehér bárányok közül előbukkant a csipásképű tűzgolyó! Elég is volt már az idő álmos s örök perceit falra akasztott sötét rabként egy kis szobában eltölteni! hirtelen dübörögve tombolt bitorlón a napkoronához a hűvös északi szél: S hideget lehelő torkában megjelent a sötét!

Az emberek világában árnyak súlyos suttogásaiként járok, egyszerre rejtőzködni, elbújni vágyok, a kíváncsiak forgatagában! Titkon reménykedem, emberséges emberek között író emberként vallomást tehetek kuporgó lelkiismeretemnek, s meglelhetem az örök békét: Félelem nélküli létemet!

Szabad akaratom, hogy a feketeségen át megtaláljam világomban a fénysugárt! Büntetésként hordozom magamon félszemű árnyékom fojtogató érzését kabátomon, s kosztüm életem lénnyé olvad egyetlen szobor-testben, amint aranycseppjeit rám teríti lepedőként a napfény!

Ellentétet tükröző sötét énem a nappalok sugárpillantásában feloldódott s eltűnt! Fontosabb lett nekem a gerinc-őszinteség, mint akár a jól hangzó hamisság! A világ az érdekek s számítások csapdája lett! Bárcsak ilyen rémképnek látszana mindig ábrázatom, s nem lennék pusztán csak ábránd s látomás egy életen s falon!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Blog
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 23

Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz