az elmúltat átírja
minden gyönyörűt
gyilokig erőszakol
az elmúlás kibírható
még bele senki
nem halt a halálba
a gyönyörű elevenné űz
mennék a tűzbe érte
de nyakékként bont fel
nekrológként ír meg
a főkarakter álmodó
nem hiszi a fönti bölcset
ő csak egy marionette
tollal a kezében
minden tavasz gyászvirágot bont
és ha pattan
romlással születek neki
majd az ősz vesz el
ahogy baritonná bátorodik
a csend
de most
százrét szeletel a csont
elvágja minden vérforrás
álmát