Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Oly korban…

, 98 olvasás, zitaolah , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Oly korban éltem én a földön,
mikor már érték lett a bűn, a mocsok.
Nem kellettek már az Istenek.
Az áruló, a rabló volt megszokott,
s ki néma volt, s netán csak lelkesedni rest,
azt lelkesen fogadta a rabszolga gépezet.

Oly korban éltem én e földön,
mikor mindenki hangosan szót emelt,
és senki nem rágta szégyenében ökleit.
S ahol látni és hallani kellett volna,
csak ott volt dermesztő némaság.
Az éhezők szavára süket volt a világ.

Oly korban éltem én e földön,
mikor a jó anya rettegett.
Hogyan neveljen ebben a világban,
értékes, tiszta lelkű gyermeket?
Mikor már érték lett az értéktelen,
s egy ember hízik másik száz életen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor csak látszólagos béke volt.
Agymosottan, önként háborúztunk,
kiszínezve, takarva, rejtve ne lássa senki.
Nem csak a bőrszín, vagy a hit volt a bűn,
hanem a hazugok közt igaznak lenni.

Megjegyzés: A mű eredeti, vagy torzított formában Radnóti Miklós idézeteket tartalmaz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 34
Jelenlévők:
 · across
 · Divima
 · GoldDrag
 · Ilianne


Page generated in 0.0539 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz