Bánatos csillagok kìsértek,
az égbolt könnyezett.
Régen elmentem én innen,
és azóta nem élek száraz
kenyéren: sütkérezek a nap
fényében. Minden napom
más, és más: nincs állandó
vallatás. Az áradó félelem
messze szárnyalt; kìsértek
a csillagok, hangulatuk
váĺtozott, örültek, hogy
visszatértem, s ragyogtak
tovább az égen.