Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hústól tapadó

, 143 olvasás, northman , 11 hozzászólás

Magány

Tajtékzó áradást tükröző palack vagy
de mégis üres - szellem(ed) messze jár
nehéz vágyaktól sóhajtó éjszakai tündér
néz befelé az ősztől nyúzott ablakon
tenyeréből jégvirággyönyör szivárog.

Éjfél lógatja a lábát az összefonódó kilincseken
tested ölelések mézére emlékszik remegve
alszol vagy alva jársz az öledből burjánzó erdőkben
én az álmatlanság malmára hajtom a fejem
enyhén keserű íz a szájban ismét egy szerelem.

Hanyag felhőkben áll a sarkon a télutó
kipróbált körforgalmakon át a bárba
csak egy ital hisz a szív egyre csak fáj
ez az emberarcú szombat este
sosem elkövetett gyilkossági kísérlet minden ölelés.

Most a reggel és a villamos
zötyög a szájon át lélegeztető tetők alatt
selyem járdák és mocskos tűzfalak
tépik a tekintetet a táguló fényben
kincset érő forró kávé a kézben.

(Tudod szavakba öntve
mégis meztelen vagy
én vágytól nyögve
hústól tapadó pózban
rettegve akarlak
mielőtt rózsaszínre
váltana a köd

elárulom gyűlöllek érte.)

2019. 02. 19.

Megjegyzés: Közös vers Hatházi Áronnal.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 7
Kereső robot: 15
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Betzsu
 · Denes
 · Destiny
 · Divima
 · Kavics
 · marisom
 · monksoftheroad


Page generated in 0.055 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz