Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Térképen

, 230 olvasás, Bánfai Zsolt , 9 hozzászólás

Sors

Minden percben távolabb magamtól –
nem játszhatom így tovább a nap alatt.
Kivet a föld, felkap a habkönnyű éj,
és árnyékom is a csillagokra ragadt.

Nagyszerű érzés a bársonyos csend.
Fülemben néma gránátok robbannak,
s a roppant oszlopok, mint puszta kútjai
zavartan súlyos ölembe hullanak.

Darabokra tép a sebesült táj,
a térképen az egyetlen létező vagyok.
Léptékhű, ám kinőtt dimenzió a ketrecem,
s néhány folt csupán, mit végül itt hagyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Divima
 · gszabo
 · Öreg
 · Szucsj


Page generated in 0.0302 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz