Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Térképen

, 130 olvasás, banfaizsolt , 7 hozzászólás

Sors

Minden percben távolabb magamtól –
nem játszhatom így tovább a nap alatt.
Kivet a föld, felkap a habkönnyű éj,
és árnyékom is a csillagokra ragadt.

Nagyszerű érzés a bársonyos csend.
Fülemben néma gránátok robbannak,
s a roppant oszlopok, mint puszta kútjai
zavartan súlyos ölembe hullanak.

Darabokra tép a sebesült táj,
a térképen az egyetlen létező vagyok.
Léptékhű, ám kinőtt dimenzió a ketrecem,
s néhány folt csupán, mit végül itt hagyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: banfaizsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 11
Kereső robot: 13
Összes: 69
Jelenlévők:
 · Aevie
 · aron
 · banfaizsolt
 · Bara Anna
 · boszorka
 · Destiny
 · Divima
 · GoldDrag
 · Kovács Tibor
 · Magyar Anita
 · marisom


Page generated in 0.0668 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz