Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerencsekerék

, 115 olvasás, boszorka , 6 hozzászólás

Bánat

karcos porálmok sebeznek,
a horologium kopár
szférában lassul,
a szék bágyadtan nyikordul.
Aludni kéne.
A szerencsekerék
megállt,
magam mögött csak
ezerszer ismételt
szavakat hagyok,
kiveszett belőlük a szív,
mivé tudathasadásban vívott
harcok árán lettem,
leheletté halványul,
csak néhányan szegődtek
igaz társamul,
de ők sem látják,
a puszta lét hasztalan.
Aludni kéne,
elfáradtam
a csüggedésben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 27

Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz