Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Fehér fogak (1.)

, 125 olvasás, Aevie , 8 hozzászólás

Paródia

Nagyon nem szeretem a fogászatot, de Q olykor bejelent, és akkor nincs mese, menni kell. Azzal szokott nyugtatni, hogy a cég jogászának a feleségére biztosan vigyáznak; így aztán annyira talán mégsem szoktam félni.
De most valami más volt. Szokatlanul fekete volt az ég, amikor indultunk, és hirtelen haraggal érkezett fölénk a hóvihar. Q felvetette, lemondja-e az időpontot, nehogy megfázzak, de amikor megkérdeztem, messze vagyunk-e még, épp félreállt és leállította a kocsit: már itt vagyunk – mondta.
Kinéztem az autó ablakán, de semmit sem láttam a homályos utcalámpákon kívül. Akkor Q megkérdezte, hogy szóval biztosan nincs-e rossz fogam. Bizonytalanul fordítottam felé az arcom, és azt válaszoltam, hogy szerintem nincs. Mintha egy szikla gördült volna le a mellkasáról, fújt egy nagyot, ám néhány pillanat múlva megint faggatni kezdett.
„De ugye, biztos, nincs? Még csak véletlenül se? És a töméseid is a helyén vannak? De ugye, biztos? Ugye, tutifix és hótziher??? ”
Hm. Akkor már kezdett a torkomba kúszni a pánik. Próbáltam óvatosan közölni vele, hogy hát, nem épp ezért kell néha fogorvoshoz menni, hogy az orvos mondja meg?! És akkor Q szokásos mérhetetlen nyugalma megrendülni látszott. Folytattam azzal, hogy azt ő is pontosan tudja, amióta terhes vagyok, fogmosás után úgy dől a számból a vér, mintha vámpír lennék. Na, akkor kapott a mellkasához először, de azért azt nyekeregte, hogy induljunk… Hm.

Ahogy kiszálltam az autóból, a vihar olyan szinten vágta vissza rám az ajtót, hogy rögtön az ég keveredett a föld alá, a csillagok meg a fejem köré (ja, azt hinnéd, ez csak a hülye rajzfilmekben van így, de nem). Már javában róttuk a métereket Q-val, amikor rájöttem, hogy nem Szarajevóban vagyok egy idegen karjában, hanem ez itt a fogászat utcája, és lassan megismertem a férjem hangját is, aki a tőle megszokott sztoicizmus helyett épp fröcsögve szidott valakit. Vagy valakiket, isten tudja, azt hiszem egy picurkát beverhettem a fejem az aszfaltba.
Q az útviszonyokkal nem volt teljes egészében kibékülve... Nem igazán értettem, mivel egy lélek sem járt az utcában, nem édes mindegy, épp hol van beszakadva a beton?! Mire kérdőre vontam volna őt, megtorpantam a látványtól:
– Te, basszus, a vihar az út közepére vágott egy kerítést?! Szögesdrót! – De Q irtó furcsa volt aznap este már sokadszorra… Csak legyintett, hogy az direkt van úgy, nézzem meg jobban, le van rögzítve. (???) Mire megkérdeztem volna, mi a fészkes fenéért szögezik fel az úttestet, az ég ismét helyet cserélt a földdel, ezennel Q karjaiban találtam magam, miközben valami szúrós növény csapott az arcomba. Mire ismét felfoghattam volna a helyzetet, már talpra is állított. Egy rendőrautó ütött el majdnem minket, az elől lökött Q a dzsindzsásba. Na, kurvaanyázást sem hallani gyakran tőle, és akkor nem csak az anyákat kezdte szidni a férfi, hanem az egek urának nemzőszerveit is.
Miután elhúzott a jard, kábé huszonöt tök ijesztő bohócfigura pattant ki a betonból.
– Milyen beteg vicc ez?! – bámultam a hátborzongatóan vigyorgó alakok felé. Q meg közéjük rontott. Most megveri a bohócokat?! De nem, csak valamit mutogatott az út másik oldalán, és mellé azt ordította, hogy ez is csapda.

Nagyon féltem. Ott álltam a szellemvárosnak megrendezett horrorutca túlfelén, a férfitól fényévekre (vagyis rémbohócokra). Még ennél is jobban féltem attól, hogy a havas szél mit művel a hajammal, és hogy a tövises ágak lenyúzták pofimról a púdert. Szóval, volt miért aggódni.
Amikor Q megkísérelte, hogy átszeli értem újra a világot (szóval az utat), borzalmas, rettenetes, iszonyú dolog történt! Egy óriási, fekete szőrös szörny vágtatott elő a semmiből, és elragadta a férjemet.
Akkor már kezdett bennem motoszkálni az érzés, hogy talán tényleg le kellett volna mondanunk az időpontot… (ráadásul sem fésű, sem púder nem volt nálam!!!)



Megjegyzés: Folyt. köv.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 19
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · legna


Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz