Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: JelMeztelen

, 151 olvasás, Kankalin , 21 hozzászólás

Szerelem

Minden éjjel Csipkerózsa voltam,
epedve vártam titkos hercegem,
szerelmes rokkámon álmot fontam,
és szívvel szőttem át, s a lelkemen;

nappal az ujjam sebesre szúrtam,
hogy vérrel írjam rá a rejtjelem,
tudni akartam, hogy éppen úgy van,
ahogy valós mesémben sejthetem...

lehullt az álarc, fakadt a hajnal,
a pirkadó nap egymagam talált,
sehol királyfim ezüstös hajjal,
hiába adtam rá a maskarát;

hát eltökéltem, még ma elmegyek,
s egy csókkal ébresztem a Herceget.


Megjegyzés: egy játékos pályázatra írtam. Követelmény, hogy az "álarc" szó vagy a címben, vagy a versben szerepeljen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 9
Kereső robot: 26
Összes: 56
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · CserAnna
 · hazugsagok
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti
 · northman
 · quentin


Page generated in 0.167 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz