Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Véges végtelen

, 99 olvasás, Simply , 4 hozzászólás

Bánat



Huszonnyolc évedre tisztán születtem.
Forrongó honban kevés volt mit ennem.
Friss tejért mentél, tankokból lőttek,
elszántan fordultál szembe a csőnek.

Temetted bátyám, kiálltad keserved,
bölcsőjén múlást méltatlan’ nevezted.
Harcoltál, karcosan rengettél mának,
lánygyerek viseltem, ikerként árnyad.

Percekben múltunk, kockámat más vette,
cinkostárs sarjad friss lelkem hám kezdte.
Felnőttből lassan gyermekké hajlottál,
fáradtam, mégsem érhettem fel hozzád.

Előid vágytad, sem ettél, sem ittál,
terhed, az élet, letetted... csönd diktál.

Miért, hogy a gyermek felnő, és bárhol
borostyán-könnyekben emléket ápol.
Damoklész kardja lóg felette újra,
jövőjét öröktől ágyazza múltja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Simply
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · hazugsagok


Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz