Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kőről kőre

, 86 olvasás, zitaolah , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Terveim vannak, nagy terveim,
építek neked egy házat.
Minden kő egy könnycsepp.
Senki nem találhat.

Igen, építek neked egy házacskát.
Nem lesz ajtaja, se ablaka.
És bent örökké sötét lesz,
semmi fény nem jut be rajta.

Igen, teremtek neked egy otthont,
és te része leszel az egésznek.
Csendben épülsz a falak közé,
meztelen enyészet...

Kőről kőre befalazlak,
de mindig melletted leszek.
Ruha nélkül, cipő nélkül,
nézed, ahogy ténykedek.

A lábad már a cementben.
Az alapzat megkötött.
Nem hallják, ahogy sikoltasz
a sűrű fák között.

Kőről kőre épül a szépséged,
enyém leszel, s én büszke leszek.
A templomom leszel, az oltár.
Véredtől én is szent leszek.

Odakint hajnalodik már.
A szögek szilárdan tartanak:
amiket tested deszkáiba vertem.
Édes kárhozat.

A mű elkészült, a nap éget.
Vörös, fájdalmas tűz lobog.
Senki se hallja a sikoltást.
Szívem hevesen dobog...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 7
Kereső robot: 22
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · hazugsagok
 · marisom
 · northman
 · piciedith
 · quentin


Page generated in 0.0916 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz