Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Nincs végállomás

2019-02-22 05:49:11, 86 olvasás, Oasev , 3 hozzászólás

vers, versek, bánat, szomorúság, bú, bánkódás, keserv,

Esett a könnycsepp az égből,
mégsem volt hideg az idő,
merev csontjaim kikacagtak, hogy végre
a szabadban mozoghatnak.

Az utca túlsó oldalán rám kiáltott egy zöldséges autója,
ezt gyorsan az emlékeim közé véstem, s átkeltem az úttest szürkés
folyamán a buszmegállóba. Kedvenc sofőröm köszöntött s már előre kinyitotta előttem hatalmas óriása kopottas ajtait, majd versenyt futva a szelekkel útnak indultak a kopottas gumikerekek.

Szárnya keltek még ébredő gondolataim, s
nyitott szemeimmel álmodtam meg a csodát,
ám hirtelen kedves szekerem megállt az égövön,
melynek Tejútneve: Végállomás
S pilótám érdes s kemény hangon reám kiált: ,, S busz kocsiszínbe megy leszállás! ”

Kinyomtatom