Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Égig magasztalt asszony

, 108 olvasás, Gaara , 5 hozzászólás

Szeretet

Minden ér kékre vált,
minden test mozdulatlan,
míg veled együtt mozdulhattam,
kinevettem a cincogó halált.

De láttam, az emlék feldereng,
lélekben sújt iszonyú robaj,
mert megtűrt muszáj lett a baj,
ha szemérmünk, a szégyen meztelen.

S kigondoltam a nagy talányt,
legyünk eső, vagy könnyű pára,
szállva egymás ablakára,
lengjük körül a fiút, a lányt.

A megnyílt értelem szaporán,
túlad rajtunk, ahogy szokta,
és ordít, amíg meg nem szokja,
hogy tövis van a rózsa bokrán.

Minden vér alvadt alkony,
s látjuk benne a karimás eget,
de nem láttunk mi még eleget,
Te általam égig magasztalt asszony.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Gaara
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Divima
 · Fejes Erika
 · Magyar Anita
 · Ravain


Page generated in 0.05 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz