Mesém hőse kukac. (Nem sajt, csak egy natúr.)
Táplálékot keres, mert az éhség nagy úr.
Felhajtó körútját siker koronázza:
Rálel egy ligetnyi termő gyümölcsfára.
Tegnap almát evett, felette körteág.
Eldönti, körtével tömi meg ma magát.
Ma újra nem kell, hogy a piacon költsön,
A terülj asztalra felmászik a törzsön.
Két nagy csipás szeme lázasan fut körbe:
Keresi, melyik a legérettebb körte.
Talál is egy szépet, egy vilmos-édeset.
Megkóstolja, - ilyet soha még nem evett.
A húsos gyümölcsbe magát belerágja.
Teli pocakkal sem csökken az étvágya.
Miközben a nedű csordogál hasába,
Eldönti, mostantól ez lesz a lakása.
Szépen tágasodik a kukacos szoba.
Szélesedik, mélyül leendő otthona.
A lakályosodást mégsem veszi észre,
Amennyit megeszik, annyit nő vesztére.
A körtelakásnak már alig van fala,
Fogyóban a gyümölcs étele, itala.
A falánk kukacnak azt kell észrevenni,
Mielőtt kipukkad, nincs körötte semmi.
Mászni sem tudna már, kuporog az ágon.
A mohóságodra ráfáztál, barátom.
Vigyázz, ha arra jársz, - gyümölcs után kutatsz,
Fejedre eshet egy jól megtermett kukac.
Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8 
Összes: 13
