Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Huszadik századi koszorú

, 102 olvasás, marisom , 7 hozzászólás

Gondolat

Szomorú vasárnap, már járt vele erre,
gyerekkori patyolattisztaságok,
pókhálón napozó harmatgolyók, ecset alatt a táj.
Szovjet laktanyák csöndjében alszik,
békén szuszog egy ötvenéves bébikabát,
térdemre veszem, anyja-apja helyett simogatom.
Szeretem a szabadságot, otthagyom neki
az utolsó kiflit is - a közös asztalon.
Liba-tolla, mint a fény - olyan szépen hallgat.
Kút káváján bádogpohár.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 5
Kereső robot: 24
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Betzsu
 · boszorka
 · hazugsagok
 · Nftti
 · PiaNista
 · szergo


Page generated in 0.0976 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz