Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Otthonom a végtelen

, 101 olvasás, Tollas , 7 hozzászólás

Abszurd



messziről indultam elkéstem
az út végét hiába kerestem
nem leltem a késésért büntettek
súlyosan de végül elindulhattam
s mentem gyalog csak pár lépést
tettem s erős daccal nagy haraggal
megálltam de az utat folytattam
csak a hatalmat kellett elkerülni
gyűlölölöm őket rámkényszeritettek
egy lélekromboló utat de hat egyedūl
küzdeni nem lehet s én magamban
maradtam nem bantam jött a sok
jóember és segìtett úgy az én utam
változott könnyebb lett hamar elértem
a végtelent semmi nem maradt utánam
a remek társak búcsúztak felcsendült
az ének ők mentek én nem és azóta
otthonom a végtelen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 30
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz