Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Visszatérő álom

, 132 olvasás, nagyvendel , 8 hozzászólás

Álom

Értő elengedés

Nagy fényesség árad,
visszatérő álom,
arany színe csordul
a templom faláról.
Sötétségbe réved
arca ékessége,
ragyogó szemei
tükrös ébersége,
messziről integet
múló gyermeksége.
Barna asszony térdel
hosszú ruhájában,
szemei oltárán
fehér kőmárvány áll.
Előtte kőoszlop,
búsongó imádság,
hálaadó ének,
repes csöpp ajakán,
hogy látta a szépet.
A világ fényeit
félve elereszti,
sötétlő vakságát
fátyol mögé rejti.
Orcáján legurul
forró könnye gyöngye,
érző lelkek által
óvón letörölve.
Sebei tisztulnak
a tisztító tűzben,
nehogy elkárhozzon,
poklok kénbűzében.
Kendővel harmatját
szépen felitatják,
megőrizni híven
kezeibe adják,
jegykendője gyanánt.
Kíváncsi örömmel
búcsút int a múltnak,
ismeretlen várja,
fájó felismerés,
sötétség világa,
örök reménykedés.

Marcuskának ajánlva.

2019. február 04.
Szekszárd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 4
Kereső robot: 19
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · kovacsgabor
 · Sutyi


Page generated in 0.0485 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz