Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Cigányélet (válasz egy azonos című versre)

, 110 olvasás, Vágföldi Júlia , 5 hozzászólás

Haza, nemzet

Csak hiszed, hogy szürkék a vályogfalak,
a szürkeség benneteket ölel,
nálam dalol a bánat, és táncol az öröm,
hogy megszülettem, azt is megköszönöm.

Mi vagyunk a fekete sereg?
Nálunk tarkább a virágos mező se lehet!
Fiainkon selyemsárga az ing,
Lányaink csípője színesen ring.

Évezredek meg nem született
magzatait ti cipelitek hátatokon,
mert minden nap vártok új holnapot,
átlépve a meg nem élt tegnapot.

Én a mának élek, s úgy harapom,
- ledobva minden gondom, bajom -
mintha nem lenne több holnapom,
magamba ölelem, amit ma megkapok.

Mosollyal köszöntöm a másnapot
- az igaz, sokszor harsány vagyok -,
sugárzik belőlem az életöröm,
egyre tágul a családi köröm.

Vályogfalaink kincseket rejtenek,
nyíló kagylókban igazgyöngyöket:
purdéink fekete gyémántként ragyognak,
nappal is építik fénylő álmokat.

Jönnek és jönnek, jönnek és győznek,
a világ nyílik mint színes virág,
cigány az orvos, cigány a jogász,
lassan megvalósul az álomvilág.

Hegedűnk sírni is, kacagni is tud,
a varázspálca már kezünkben van,
szép Magyarország nekünk is hazánk,
Nem kárát akarjuk, hanem a javát!

Megjegyzés: 2016. 12. 02. VJ.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Vers
· Írta: Vágföldi Júlia
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 32
Jelenlévők:
 · arttur
 · Kavics


Page generated in 0.053 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz