Vigyázz, fogd kezem -
porladunk.
Arcunk alatt tornyosul
a szakadék -
lábunkba kapaszkodnak
a madarak,
és elénk csúszik
a messzeség.
Ez az utolsó mosoly,
ez egy örökkévalóság.
Felüvöltünk -
aztán a csend.
Arcunk felhőkbe vág.
Szemünkben ledől az ég,
és gyökereket izzad a szikla.
A vizekből kimered egy faág.
Úszunk. Lélegzünk.
Elnyel a mindenség,
kezünkben zuhan a világ.
A levegő hűvös, és
tejfehér felhők közt
menekülünk -
az érkezés szépsége
mély álmot bocsát majd ránk.