Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne kiálts

, 147 olvasás, zitaolah , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Buzgón játszik a karmester
szervezetem idegszínpadán.
Minden sejtem apró lüktetéssel
suttogja:
- Bírod még, ne kiálts!

Aprókat, szaporán lélegzek.
Egy percem van megnyugodni.
S újra, még nagyobb lendülettel
suttogom:
- Bírod még, ne kiálts!

Alszik minden körülöttem.
Nincs aki átöleljen most,
ketten maradtunk, én
és a fájdalom, biztatón
suttogom:
- Bírod még, ne kiálts!

Álomra csábít a függöny
halk, suttogó tánca.
A csend szinte penge,
vékony csíkokat vág
kimerült, zavart elmémbe,
suttogom:
- Bírod még, ne kiálts!

Értelmét veszti minden küzdelem.
A percek hónapoknak tűnnek.
A könnyek színtelen csorognak,
fájdalom-méreg-könnyek.
Suttogom:
- Bírod még, ne kiálts!

Lassú kábulattal hatnak
a szintetikus legális mérgek.
Velem együtt alszik el a jól
ismert karmesterem, de
holnap, tudom felveszi
fellépőruháját megint,
s pálcáját, ha felemeli,
suttogom:
- Bírod még, ne kiálts!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 8
Kereső robot: 9
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · hegeanna
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · Ravain
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz