Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolatok a felhőből

, 101 olvasás, Szondi Gyula , 6 hozzászólás

Gondolat

Ha beengednélek a felhőbe, ahol gondolataim ébrednek,
Nem értenéd meg. Néznél riadtan, de ez a hely, ahol én élek.
Elképzelt valóság, egy fordított tükör magamnak, és talán nektek.
Egy hely, ahol a képzelet a valóságból ered.
Nem érted majd meg, mert nem olyan, mint képzeled.
Nem lesz rózsaszín, nem lesz Barbie-babás, cukormázas tortaszelet.
Őt amúgy is megöltem már nem egyszer.
Borongós lesz, és komor. De a sorok között nyugalom és csend honol.
Ha belépsz, fel kell készülnöd.
Lásd a felhőt olyannak, amilyennek én látom,
Hiszen a te homlokod is megőszül.
Előbb-utóbb rájössz, ez az ember nem is olyan őrült.
Maradhatsz vagy elmenekülsz, de vissza akkor már nem kerülsz.
Nem ítéllek el, csak nem vagy olyan, mint én,
Még szerencse, mert ez a világ csak az enyém.
Ott a felhőben magam adom. Ott nincs hazugság, ott az van, amit én akarok.
Majd meglátod, nem én vagyok furcsa.
Én csak leírom azt, ami szívemet nyomja.
A tenger vize is egy könnycseppből fakadt. Azért sós az, mert
Egy felhőből hullott alá, és tengerré dagadt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szondi Gyula
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 7
Kereső robot: 15
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Kavics
 · Kyramoon
 · Pancelostatu
 · taxus_baccata
 · Tollas
 · Wasicu


Page generated in 0.1367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz