Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Te voltál /?/

2019-01-30 09:30:02, 138 olvasás, Szucsj, 12 hozzászólás

Szikrázó szőke partokra, kőszirtekre
te állítottál,
arcoddal szemben,
a sósan sebző szélnek szobrokat?
Te voltál az, aki vártál
sápadt Godot-szájakból
megváltó, húsos szavakat?

Mit reméltél a lombtalan
Tudás Fája alatt
meddőn meditálva, ebben
a paradicsomnak hazudott pokolban?
Talán azt, hogy a testedbe
rejtett
időpokolgép:
szilánkjaira
szakadt szívverésed újra
életre veri a mélyhűtött
szíveket?

E nélkül is
minden telítődött vérrel.
Érzed?

És aki mezítláb
jön Jeruzsálem forró
kövein, álmodhat még
apostoli sarukat?
Felölthet magára
durva posztóról vedlett,
kígyóbőr tapintású
igaz álruhát?

A Getsemáne-kert örök ősz.
Felrobbant rózsák helyén,
piros tócsában kereszt áll.
Csókkal megpecsételt
a szeretettel álcázott
árulás.

Te voltál /? /.

Ezek vagyunk

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 56
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo


Page generated in 0.0576 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz