Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyugtató…

, 150 olvasás, Kankalin , 14 hozzászólás

Szerelem

... mert szédülök, szavad betölt egészen,
és kapkodok az őszi ég alatt,
időt nem ismerek, hát nagy merészen
az értelem kitört, de szívem is szakadt,

hogy fájdalom minek, ha hív az élet,
éji páraként teríti fátylát,
a színek összeérnek és ha félek,
én a zöld mezőt tudom, s ha ködre vált át,

a csöndje úgy igéz, hogy értve súgom,
a lelked így zuhant belém vakon,
s nem adhatom hitem, ha bármi súly nyom,
ám boldogabb lesz tőled minden új napom,

de gyógyuljon az, ki végleg rászorul,
legyen derűje tiszta napra nap,
mert erre szültek és így is alkonyul,
hát enyém az éj, és enyém a pirkadat,

csak sápadok, miként a nyár is sápad,
ha illatok suhannak és egek,
hiába ködgomoly, magamban látlak,
csillagba (s)írj reményt, de én is ott legyek.




Megjegyzés: Zene: Starlight Waltz

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 45

Page generated in 0.0497 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz