Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emberek, egerek, egyebek

, 101 olvasás, qqcska , 11 hozzászólás

Somolygó

Erről a sztoriról nem írt semmi sajtó.
Én most ezt megteszem - hiányt pótolandó.
Lerántok egy leplet, közlöm a világgal,
Élve a szajkózott szólásszabadsággal.

Valós apró állam valóságos népe.
Nyugodt egyszerűség, a szívekben béke.
Mígnem a nyugalom semmivé zúzódott.
Produkált az élet egy csúf epizódot.

Ritka-szép termés lett valamelyik évben.
Bő a munka-gyümölcs - lesz mit enni télen.
Sajnos nem sokáig tarthatott az öröm,
Jött a termésre az éhes egérözön.

Kezelhetetlenné vált szinte a helyzet.
Pusztítottak mindent, ami csak megtermett.
Ekkor döntést hozott az ország kormánya:
Adót vetett minden egeres portára.

Súlyos helyzet volt, de feleszmélt valaki.
Létezik megoldás, macskát kell tartani.
Macska-szülészotthon a macskát ontotta,
Fátylat boríthattak egérre, adóra.

Pusztult az egérhad - el, vagy messze innen.
Sajnos ezzel mégsem oldódott meg minden.
Újból jött a kormány. Törvénybe iktatta:
Adózzon mindenki, ahol csak van macska.

A felbolydult tömeg nem tehetett semmit.
Fizette az adót, az élet keservit.
Aztán egyre többen kutyákat tartottak.
Ritkultak a macskák, ahogy sokasodtak.

Újra rendeződni látszódott a helyzet.
Volt még termés bőven, mi az idén termett.
Macska alig akadt, nem volt ok adóra.
Minden rendeződött, a zöm így gondolta.

Az elmaradt adó tüske egyeseknek.
Már kezdték megszokni, most újból elestek.
Újból összeültek a bölcs miniszterek.
Egy épp előterjeszt. Már, hogy mit tehetnek.

Szerte az országban korán kelt mindenki.
Nem tudták még, hogy mit, valamit kell tenni.
Tömegek indultak. Cél az Országháza.
Logikus, hisz ott volt a kutya elásva.

A hosszú út során számos macskatetem,
Akik nem tehettek sajnos sorsuk ellen.
Hónuk alá kapták a kis tetemeket,
Éhes kutyafalka zárta a menetet.

A ház épp szavazott, készült az új törvény.
Nem is érzik át, hogy amit tesznek, önkény.
Ekkor berepült az ablakon egy macska,
Aztán a többi is. Nyomukban a falka.

A javaslattevő a terem szőnyegén,
Vízszintesbe dőlve merengett ötletén.
Nyakkendőjének most póráz-funkciója,
Végét éhes véreb húzta, marcangolta.

Az elnöknek sem ez a nap az ünnepe.
Szellősre harapva gatyája ülepe.
Fognyújtásra csak a nemesebbik tájék.
Kocsonyaként remeg, pedig nem is fáj még.

Minek szaporítsam, - helyreállt a rend.
Aki fenn volt, fenn van, a zöm most is lent.
Kerékvágásába került az élet,
De nem lesznek többet visszaélések.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: qqcska
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 58
Jelenlévők:
 · aron
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo
 · marisom


Page generated in 0.0605 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz