Ülök, mint vad sasmadár
Anyjától megfosztva bűntelen
Elsodor magányom
De tovább élek- önmagamnak szüntelen
Ember vagyok- homo sapiens
Üldözött gerince a mának
Élek még? – vagy ez az utolsó
Lehelet poharam ajkaira?
Vajon szólhatok még?
Világgal dacolva a sötétségben.
Meddő vagyok
Terméketlen félelem a vágy
Ne-felejts-el-engemei között
Vagy kaktusz
Ezer szem tükrében
Leszámoltam a múltammal legyen befejezve
Béklyóim értékeivel.
Jogtalan voltam Pegazusnál
Teremteni újat, szépet, mint más
Ihletett próféta
Lesz-e még tűz újra alkotni
A kihunyt éveket
Vagy kocsmagőzben pusztul életem?
Válaszolj! S széttépem a végtisztesség szűzhártyáit
Érzem az infarktus szintézisét
Fuldokló kopoltyúimban
A megelevenedett agyhártyagyulladás
Kripta zenéjében
Érzem az elmúlás ismételhetetlenségét.
Kék madár segít elviselni
Arcom szaggatottan visszakúszó
Sebhelyeit
Mint az egymásba boruló párok csókjait