Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szép szerelem

, 73 olvasás, boszorka , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Csak gúnyolódsz mindenen,
ami vagyok, te mindenem.
Zsugorfólia lettem a kezed közt,
ráncosra nyűttek a gyűrött napok.
Tátogsz, a szemed forgatod,
mert nem találom
a szószennyládában az
idevaló választ,
homlokom izzad,
az erőfeszítés fáraszt.
Látom, hogy beszélsz,
a mondatok koppanva
hullanak mögöttem,
mint a száraz kecskeszar,
várok, a tátongó üreg
hátha egyszer kiürül,
és megszólal valami igaz,
végre ott belül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 47
Regisztrált: 1
Kereső robot: 50
Összes: 98
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0739 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz