Várván Őt, éjjel démon jött hozzám
Haján tüzet vetett a hold ezüstje
Szeme ragyogott, vonaglott a párnán
Gomolygott szüntelen kínnal kéje
Ajkát számhoz tette lángolt végleg
Hosszú tőrével hálót szőtt ágyékán
Aléltan hevert teste mozdulatlan
Smaragd hullt szeméből kusza fénysugár
Bolondos bódító barna jégmadár.
Hajnalban száműzött vadként állt űrt
És itt hagyva kincsének egy darabját
Eloszlott fohászkodva a ködben
Napfény mardos hosszú mókás játék
Hallgatom magam a Kék rapszódiát