Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még

, 83 olvasás, boszorka , 15 hozzászólás

Gondolat

Még félig csukva a város szeme,
álomittasan rám hunyorít,
sosem tükrözi bádog eresze
a nap legelső sugarait.

Villamos fut színezüst szalagon,
a messzi látóhatár végén,
és a megbicsakló csendfalakon
fehér-folttá egyesül a fény.

Kopott cipősarkam kottát kopog,
hallgat a macskaköves utca,
míg reggeli záporeső csorog
hűtlenül hagyott lábnyomomba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 1
Kereső robot: 38
Összes: 79
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz