Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Levél a szélben…

, 71 olvasás, zitaolah , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Hogyan mondhatnám el, amit érzek?
S ha mondom is, ugyan kit érdekel?
Magamnak sem hiszem el, ha félek.
Levél vagyok, amit a szél visz el.

Felkapja, fújja, sodorja messze,
száraz, zörgő táncot lejt a széllel.
Majd megbújik az avarban csendben,
s összefagy a többi falevéllel.

Megfagyott levélhalom a lelkem.
Levelek, amiket mind neked írtam.
Halomra rakva vannak még bennem,
elmondani nem tudtam, nem akartam.

Hisz hogyan is mondhatná a levél,
hogy elszakadni mennyire fáj.
Csak a tánc a széllel, ami mesél,
és a megfagyott őszi táj.

Így sodort el engem is a szél.
Messze sodort tőled, nagyon messze.
Mert szereteted nem volt erős kötél,
hogy lelkem megkösse, s ne eressze.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 1
Kereső robot: 59
Összes: 98
Jelenlévők:
 · Ancsy


Page generated in 0.0664 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz