Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A francba

, 128 olvasás, qqcska , 16 hozzászólás

Somolygó

Az éjjelt lebontó pirkadat ködében,
Túl az álmaimon - mérsékelten ébren.
Álmaim milyenje új napomnak kulcsa.
Azt érzem ma reggel, hogy valami furcsa.

Magamhoz tér testem, úgyszint kevés agyam.
Nem tudom még mért, de furán érzem magam.
Aztán rájövök, és földre esik állam:
Vagy negyven centit lóg túl ágyamon a lábam.

Ez úgy önmagában nem lenne probléma.
Gyengécske kísérlet poéta-poénra.
Csakhogy a párnámon ugyanott a fejem,
Jó fönn. Épp ahova az este letettem.

Tanácstalan-hülyén kelletlen felkelek.
Nincsenek számomra fejtetlen rejtelmek.
Visszapottyanok. Az egyensúlyérzékem
Beadta a kulcsot az éjjel, úgy érzem.

Második kísérlet - némileg sikerrel.
Ingatagon állok, most csak a hideg ver.
Merthogy problémámmal beazonosultam:
Az éj leple alatt majd fél métert nyúltam.

Tudni mire vélni - fényévnyire tőlem.
Vitathatatlanul hatalmasat nőttem.
Ekkor jön egy geller - felső ajtófélfa.
Ha nem volnék alélt, most váltok aléltra.

Ülök tanácstalan törökülés pózban.
Akkora vagyok, mint tegnap állva voltam.
Várok. A mélységből azt súgja ösztönöm:
Ha jön az éj, újra összetömörödöm.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: qqcska
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 8
Kereső robot: 16
Összes: 45
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Destiny
 · Kavics
 · Kyramoon
 · Pancelostatu
 · taxus_baccata
 · Tollas
 · Wasicu


Page generated in 0.1311 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz