Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyszer majd…

, 185 olvasás, vorosjudit , 6 hozzászólás

Gondolat

Egyszer majd, ha porrá válok,
szállok, szállok a gyors széllel,
tovatűnő világomban
utoljára nézek széjjel.

Csendesülő, bús lelkemmel
egyre messzebb, messzebb vágynék,
óceánnak kék vizében
mindenséggel eggyé válnék.

Én, a tenger, újra élnék,
átölelném a világot,
hullámommal parthoz érnék,
nem lennének már határok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 29
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 44

Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz