Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak a ma

, 105 olvasás, Ágoston Etelka , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Hány mostot áldoztál fel
a holnap oltárán,
mennyi múlt pillanat lett
kopott, holt bálvány
napjaid polcain?

Ölbe véve, simogatva
sok kis percbe belebújva
megéled a mát,
vagy múlt és jövő
körforgása játszik veled
örök sakkjátszmát?

Emlékmorzsákból sült
száraz kenyeret majszolva
éhezel a túlkelesztett jövőre,
s félve tekintsz
a téged gyúró, alakító
lapátkezű időre.

Nem kell idő,
csak a határtalan
teret kell, hogy érezd,
ha megérted ezt, az életed
sosem érhet véget.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Öreg


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz