Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Dimenziós törvény

, 126 olvasás, Oasev , 2 hozzászólás

Düh

Önmagát űzi egyre Lélek-sötét tárny mélyen egy titkos, morális dimenzió; homályon s görbe tükrökön át megfeszülve! Tántorítatatlan, rendületlen halad célja felé! Vér-molekulák titkos, harci kedve elől futkorász már, mint lüktető lidércnyomás. Az elmúlás aritmiája átdobban zakatoló szív-üregek falán s újabb számadó vallomásokban ítél! A gondolkodó tudat is fokozatosan eszét veszti s belerémül egy-egy megmagyarázhatatlan titkos sejtelembe!

Ki hibázhatott úgy, hogy bűnét jóvá nem tette?! – Van s Lesz közt féluton mindig ott toporog éberen figyelve a Talán-Jelen! Hófér-Idők magma-magján testetlen árad át s egymást követelő stigma-könnyek jelennek meg babonázó szemek retináján! Az ábárndozó képzelet is valamin már nem sokat segít; körbeles, ha már ninsen haszna. Csöndesen magába hal. A létezés csapda-érzéseiben sokszínű kacifántos eszmék ragadják el tiltakozó elméjét kreatív, még nem agymosott agyaknak!

Billiónál is talán több sejt sokszorozza újuló hitekkel önmagát a reményben, mert bármi áron már élni akar, s túlélőn Nirvána-holnapok omladékán fennmaradni! Celeb-kupeckedő prostituált világunk kakófóniás vad zaja egybefolyik s nem szabadíthat – olcsó felszínességével egyre gúzsba köt! – Tudható: Parancsot alávaló téboly erkölcsi emberségnek nem adhat! S ha minden veszni készülődik az ember találhasson lélekerőt magában mely felemeli még Phőnix-pusztulásából!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Blog
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 37

Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz