Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ünnepre várva

, 136 olvasás, P.Palffy_Julianna , 12 hozzászólás

Ünnep

Huncutkodva int búcsút
az ősz, szeplős levélkéin
még ékes bíbormáz időz,
köd fátylába titkon szurkál
hajnali fohászt egy eltévedt
napsugár, tócsák tükréből
cseppnyi illúziót szublimál;

messzi hegyek mord ormán
zúgolódik a szél, pörögve-
forogva szitál tengernyi
hódarát a Tél; gúnyája tavalyi,
csizmája kopott, órák, napok
kerekén száguld az idő,
türelmetlen hévvel kopog;

.
.
.

de csak csöndes éjen nyit ablakot
Hóanyó, s dunyhája pihe-puha
pihéiből borít ránk békét, a fehér
ünneppel selymes múlt-takaró.

(2018)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 7
Kereső robot: 12
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Aevie
 · alfabata
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · gszabo
 · marisom
 · SZOPrátész


Page generated in 0.0548 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz