Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Időtlenségek árnyai

, 86 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Elmélkedés



IDŐTLENSÉGEK ÁRNYAI


Időtlenségek néma, szobor-árnya mindenkire köztörvényesen árborul, ha egyetlen kifejezhető mozdulatban ásít a száj, sugárzik a szem – könnyelmű, hangtalan szemfedőként emlékeink boldogult aranykorát igyekszünk minnél valósághűbben megragadni, s a Valóságban létrehozni! Lágyan magához ölelget bennünket a Tavasz-váró madárraj-zene. Csobogón futkosó, aprócska s hívogató csermelyek szent-szelíd dallama megdobogtatja lüktető szíveinket!

Hosszantartó távolságok is bármikor lecsökkenthetők – hála -, digitális korszakunk hiper-hálózatainak! Örömosztások kettős hír-pendülését echózza gazdagon dobbanó szívritmusunk! Balzsamos, komorló éjszakák próféta-trónusát megérinti a bimbós, szerelmi légyott; s már nem számít, hemzsegő, nászi vágyai között csókok halhatatlan metamorfózisait vajon mikor s ki kezdhete?! – Elvesztettnek gondolt önazonossághoz már mindenki visszatalál!

Egyetlen mozdulatból már felsejlik az egyetemes kozmikus részvét, vagy némaságba benragadt nagy színjáték! Csalfán megmaradhatott még Remények üldöztetése, s hajszolása! Mindenkinek a lelkébe kellene vésni a Jóságot, mely mindenkiben ott lakozik, mint újabb különös áldozat…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Blog
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 25
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz