Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Felhőmadár

2018-12-26 09:55:03, 184 olvasás, bladeattila, 20 hozzászólás

Csillag alatt elúszó felhőbe gondoltalak,
s ahogy távolodsz tőlem, se méreg, se fájdalom nem él nagyot.
Idilli kép, miként a Hold csókol fodraid alá...
ám kisvártatva őt is elhagyod.
Aztán hangos madárrajba,
mely minden pillanatban változik:
nyugodt csicsergésből, zajosan rebbenne tova,
hisz elfogyott már, mit a mező adott.
Új magot csak én vetek;
az ostoba.

Remény

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: bladeattila
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16
Összes: 55
Jelenlévők:
 · aron
 · Bara Anna
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0544 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz