Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apa és Anya

, 61 olvasás, boszorka , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

A karma végső lépcsőfokán állok,
még érzi pelyhes nyomom a föld,
tik-tak, pók szövi szarkaláb hálóját,
cigány lányka hosszan jövendölt.

Veszített lelkeim, odaát vártok.

Roskadt ágak vagytok szerte-szét,
korhadok én is zúgó szellemerdőn,
a szertelen konstans ma eljön,
csatázik velem a vérszívó nemlét.

Apa szürreális, vastag tölgy,
mára gondolata, csak zörgő levél
őszi liget alvó hintáján,
pedig milyen igaz is volt jó-anyám,
gyönyörű szemén és csillámló szaván.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: quentin


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 3
Kereső robot: 49
Összes: 83
Jelenlévők:
 · aron
 · Kovács Tibor
 · qqcska


Page generated in 0.0633 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz