Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Apa és Anya

2018-12-23 08:35:01, 281 olvasás, boszorka , 12 hozzászólás

vers, versek, mi vagyunk, ilyenek vagyunk,

A karma végső lépcsőfokán állok,
még érzi pelyhes nyomom a föld,
tik-tak, pók szövi szarkaláb hálóját,
cigány lányka hosszan jövendölt.

Veszített lelkeim, odaát vártok.

Roskadt ágak vagytok szerte-szét,
korhadok én is zúgó szellemerdőn,
a szertelen konstans ma eljön,
csatázik velem a vérszívó nemlét.

Apa szürreális, vastag tölgy,
mára gondolata, csak zörgő levél
őszi liget alvó hintáján,
pedig milyen igaz is volt jó-anyám,
gyönyörű szemén és csillámló szaván.

Kinyomtatom