Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Zümike - Ünnepnap 8. rész

, 40 olvasás, Erzsimama , 3 hozzászólás

Gyerekeknek

Amikor végeztek, elámultak a látottakon.
- Ez éppen olyan, mint egy lakodalom! Csupa szépség és bőség mindenütt! - mondta Zümike csodálattal. - De mi lesz este, amikor besötétedik? Nem foguk látni semmit. Hogy fogunk így táncolni, mulatni?
- Nahát, erre nem is gondoltunk! - aggodalmaskodott Zuboly, végül kitalálta a megoldást.
- Meg kell hívni a kedves szentjánosbogarakat is, hogy világítsanak.
- Ez nagyon jó ötlet! Rád bízom a meghívásukat! . hangzott a hátuk mögött. Hátranéztek, és édesanyjukat, a Méhkirálynőt látták, aki kijött a kaptárból, hogy lássa, hogy haladnak a munkával.
- Engedelmeddel útra kelek, hogy meghívjam a szentjánosbogarakat! - és azzal Zuboly elrepült két barátjával. Tudta, hol laknak az apró, fényes bogarak.

A királynő mindent megtekintett, és elismerően mondta:
- Ez igen! Minden szép és előkelő. Öröm sétálni a ligetben. Megdicsérlek benneteket a munkátokért.
Mire a szemlét befejezték, visszaérkeztek Zubolyék is a jó hírrel. A szentjánosbogarak elfogadták a meghívást, sötétedés előtt fognak érkezni.
A királynő a gyermekeihez fordult, és így szólt:
- Eddig minden rendben. Zümike és Zuboly, ti fogadjátok a rokonokat, vendégeket. Vezessétek a helyükre őket! Ha az őrök megfújják a kürtöket, én is jövök.

Zümike és Zuboly siettek vissza a ligetbe, mert érkeztek is már az első vendégek. Jött Brekkencs Benő, majd Dongó Dani bekötött lábbal, Tücsök Tónira támaszkodva. Később megjelent Katica, Barkó, szarvasbogár és Pók Peti is. Zuboly üdvözölte, majd a helyükre vezette az érkező szentjánosbogarakat.
A két fiatal erdei méh, a hercegfiú és a hercegkisasszony kedves, vidám méhikék voltak. Özönlött a sokszínű társaság. Mindenkit megkínáltak gyümölcslével. Miután elhelyezkedtek, megszólaltak a kürtök, és megjelent a Méhkirálynő is. Vajszínű selyemruhát viselt, aranyszegéllyel átszőtt uszályt, s fején a gyémántköves korona csillogott. Méltóságot, szeretetet és szépséget sugárzott. Még az erdei Méhkirálynő is elismerően bólintott, pedig ő maga is szép és elegáns volt. A Méhkirálynő az emelvényre lépve megszólalt:
- Kedves vendégeink! Mindenkit szeretettel köszöntök ezen a szép ünnepnapon! A jól végzett virágporgyűjtést, továbbá Zümike hercegkisasszony szerencsés hazatérését ünnepeljük. Katica, Barkó, a szarvasbogár, Dongó Dani, Pók Peti és Brekkencs Benő segítettek Zümikének, megmentették az életét, így a barátaink, és a Csillagrend kitüntetést adományozzuk nekik. Természetesen köszönet és hála jár másoknak is, akár csak egy kicsit is, de segítettek bennünket. - Az utolsó szavait már kevéssé hallották a nagy éljenzés közepette.
- Hadd szóljak én! - kiáltotta Dongó Dani. v- Királynő! Talán mi is megérdemeljük dicséretet, de az nem kapott kitüntetést, aki a legjobban rászolgált volna. Jóságos, szerető és segítőkész. Bekötözött, amikor megsebesültem, pedig én rossz voltam hozzá. Megmentésünkön fáradozott, amikor veszélyben voltunk. Javaslom, hogy Zümike megkapja a Jóság érdemrendet!
- Kedves Dongó! Köszönet kedves szavaidért, de nálunk ez a viselkedés kötelesség. Azárt örülök, hogy Zümikének ilyen jó barátai vannak. A Jóság érdemrendje helyett én azt javaslom, hogy továbbra is igaz barátsággal szeressétek egymást!

Megfújták a kürtöket, és ezzel megkezdődött a lakmározás. A sok finom falat az est folyamán mind gazdára talált. Közben Zuboly jelt adott Tücsök Tóninak, aki elkezdte húzni hegedűjén a talpalávalót. Aki csak tudott, táncolt, énekelt, zengett a liget. Még Méhész bácsi is kiszaladt a házból:
- Mi ez a dínomdánom? Lakodalom van vagy bál? Olyan világos van, mintha égne a liget!
- Méhész bácsi! Téged is meghívunk közénk! Egyél, igyál, érezd jól magad! Sose felejtsd el a mai estét.
Tényleg nem tudta elfelejteni. Bogarakat látott, amint a méhekkel együtt mulattak.
- Mióta világ a világ, ilyen még nem volt. - mondta a méhész, majd megcsípte a karját, hátha csak álmodik. Bizony, valóság volt, amit látott. De visszatért a házába, nem akarta a nagy mulatságot tovább zavarni.

Mindenki jól szórakozott, jókedvűen táncoltak, énekeltek. A vigalom befejeztével ott aludtak el éjfél után a ligetben. Csodálkozott is az erdő népe. Bizony, minden erdei lakosra ráférne, hogy békét kössön a körülötte élőkkel!
Gyermekek! Ti is szeressétek minden jóérzésű pajtásotokat, barátotokat!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: Erzsimama
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 4
Kereső robot: 49
Összes: 85
Jelenlévők:
 · aron
 · Kovács Tibor
 · qqcska
 · zitaolah


Page generated in 0.072 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz