Honnan legyen hangom, ha mindet ellopod?
Hogyan folyjon harcom, ha folyton elnyomod?
Kérni akartam, de már késő, tudom jól,
Hogy ne csak estig tartson ez az alkonytól.
Miért kell újra és újra ezt hallanom?
Hányszor kell még neked fejem lehajtanom?
Én nem akarlak látni, sem szólni hozzád.
Kérlek, halkulj el, mielőtt visszahoznád
Ezt, mit minden éjszaka eltemetnék már,
Ezt, mit ha visszajössz, úgy emlegetek; kár.
Ezerszer hallottad már minden szavamat,
De azt még nem mondtam neked, 'kérlek, maradj! '
Feledésbe meríteném végre arcod,
De homályos képpel vésel belém karcot.
Szívem nagyot dobbant, mikor hozzám szóltál,
Halottat ne kelts fel, ha ő aludna már!
Kegyetlen vagy, ha azt hiszed, nem érzem ezt!
Üvöltenék, de némaságom nem ereszt.
Hallgatom az édes semmit, nem kérdezek,
Belemerülök, és lassan felébredek...