Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Élőhalott

, 97 olvasás, Securus , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Honnan legyen hangom, ha mindet ellopod?
Hogyan folyjon harcom, ha folyton elnyomod?
Kérni akartam, de már késő, tudom jól,
Hogy ne csak estig tartson ez az alkonytól.

Miért kell újra és újra ezt hallanom?
Hányszor kell még neked fejem lehajtanom?
Én nem akarlak látni, sem szólni hozzád.
Kérlek, halkulj el, mielőtt visszahoznád

Ezt, mit minden éjszaka eltemetnék már,
Ezt, mit ha visszajössz, úgy emlegetek; kár.
Ezerszer hallottad már minden szavamat,
De azt még nem mondtam neked, 'kérlek, maradj! '

Feledésbe meríteném végre arcod,
De homályos képpel vésel belém karcot.
Szívem nagyot dobbant, mikor hozzám szóltál,
Halottat ne kelts fel, ha ő aludna már!

Kegyetlen vagy, ha azt hiszed, nem érzem ezt!
Üvöltenék, de némaságom nem ereszt.
Hallgatom az édes semmit, nem kérdezek,
Belemerülök, és lassan felébredek...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · marisom
 · PiaNista


Page generated in 0.0518 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz