Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Várunk

, 60 olvasás, Bandita , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Valahol a lelkünk mélyén,
tudat alatt rejtezik,
táplálja az életkedvet,
titkos remény,
furcsa hit,
várunk, várunk,
valakit vagy valamit...
Nehéz lenne megnevezni,
kit vagy mit...
Észrevétlen megérkezik,
bejelentkezik..
Újra szüli önmagát,
ha elfárad, meg-megáll.
Percről percre
életünket
e hit gördíti tovább...
Egyszer mégis, üt az óra,
földre hull a mutatója,
elfogyott a váró hit,
nem várunk semmit, senkit..
Üres a lelkünk és fakó,
színtelen, mint a hó.
Fagyos a lehelet,
nem várlak, ne keress!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bandita
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 4
Kereső robot: 51
Összes: 87
Jelenlévők:
 · aron
 · Kovács Tibor
 · qqcska
 · zitaolah


Page generated in 0.071 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz