Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jégvilág

, 134 olvasás, Bánfai Zsolt , 6 hozzászólás

Természet

szirmokban hull alá a perc
csúszkál szállongó apró kristályon
oldott fehér idők úsznak
varjúsereg didereg az ágon
a fakéreg is fázik csak
egyik fele barna
koccan a lég mintha
az isten hidege
az ablakokba marna

fagyos szemű halak mosolyognak
jég alatt a tóban
mint rozsdás kilincs nyikorognak
kidobott gyerekek a hóban

messze még az olvadás
isten elzárta a jégcsapokat
unalmában hóból épít
(mintha nem is tudna jobbat)
túlvilági fényes torlaszokat

szilánkokban hever előttem a fagyos táj
szívemben meleg árnyak fáznak
hófehér madarak lógnak a fákon
és a csikorgó szelek is
állig gombolt kabátban járnak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Shiva


Page generated in 0.0737 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz