Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lélek-zár

, 159 olvasás, VDavid , 13 hozzászólás

Remény

Édesanyám méhe
születésem, de
szívem lakatja
lelkem befagyott ketrecének.
Mikor elfogynak perceim,
lesz majd mit
Isten homlokára festeni,
nevemet,
mit holtomig kellett viselni,
az idő sem fakítja majd,
hiába múlik csendesen.

A pokol is befagyott,
mikor feltörtem ketrecem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 20

Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz